Kiemelt
Aurora kényelmesen ült a zöld fotelben. A szobában csend volt. Este volt, a lámpa tompa fénye éppen csak annyit világított, amennyi a gondolatoknak elég. Nem várt senkit, mégis furcsa vibrálás volt a levegőben, tudta, valaki érkezik hozzá. A fény egyszer csak megváltozott. A szoba közepén halvány derengés jelent meg, majd abból lassan kirajzolódott egy alak. A huszonéves énje állt ott. Ugyanaz az arc, csak fiatalabban, nyitottabban, kissé rémülten. Körbenézett, majd ránézett. – Szia… – mondta bizonytalanul. – Ugye most álmodom? Mert ez túl valóságos. Aurora felállt, lassan odalépett hozzá, és átölelte. – Igen, álmodsz – mondta nyugodtan. – És azért jöttél, mert meg kell tudnod valamit. Erre emlékezni fogsz. A fiatalabb felsóhajtott, mintha eddig visszatartotta volna a levegőt. –…Tovább olvasom…
18+ –
A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Szilvia egy huszonnyolc éves, közel háromszáz lóerős autóban ülve indult az apácazárda felé. Hogy felvegye a fityulát, ahogyan húga mondta viccelődve neki. Az utolsó mondata még a fejében volt, és a válasz is, amit adott rá. – Nem is értem, egy ilyen kőkemény picsa, mint te, mi a francért húz a bullájára fityulát?! Húga természetesen csak négyszemközt mert így beszélni, és csak a nővérével. – Érted teszem! Ez volt Szilvia válasza. Maga sem értette, miért mondta? Honnét jött ez a gondolat?! Na persze, mert Szilviát mindenki kőkemény csajnak tartotta, egy igazi lázadónak, aki nem adja olcsón a bőrét. Pedig ő maga szelíd és szeretettel teli természettel bírt, csak hát az élet megedzette, az volt igazán durva hozzá. Apja egy részeges barom volt, akitől több pofont kapott, mint mosolyt…Tovább olvasom…
16+ –
A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Hosszan csengetnek egy budapesti villa multimilliárdosának videókaputelefonján, pont annak ötvennyolcadik születésnapján. Bélának esze ágában sem volt ünnepelni, pont most, hogy áttétes rákot diagnosztizáltak a tüdejében, majd az egész testében. Egyedül van otthon, még a személyzetét is hazaküldte. Tervei szerint megbontja azt az ötvenéves whiskyt, amit horror összegért vásárolt. Hiszen jól tudja, nincs tovább. Lánya azt mondta, segít neki, de hát hogyan is segíthetne, hiszen ő fizikus kutató professzor, nem orvos. Béla dohogva megy ajtót nyitni, és egy igen furcsa ruhás alak vár odakint rá türelmetlenül. – Jó napot. Kit keres? – Bihari Béla? Bihari Béla multimilliárdos? Kérdezte az határozottan, ellenvéleményt nem tűrő hanghordozással. – Igen. Miben segíthetek? Béla…Tovább olvasom…
– Értse már meg, Bayer bácsi, nem akarom megvenni. Nem tudok mit kezdeni vele – szólt ki a pult mögül, a nagydarab, kövér, pirospozsgás hentes, s kolbásznyi ujjával a fogát piszkálta. Vele szemben alacsony, sovány öregember állt. Háta enyhén hajlott. Olyan hatást keltett, mintha felsőtestét, hatalmas orra húzta volna előre. Karján, ódivatú, nehéz, sötétszürke, posztó télikabát lógott. Színehagyott kék szeme, esdeklőn tapadt a másik, vörös arcára. – Legalább nézze meg, Brassói úr. Majdnem új. Alig volt hordva. Örök darab. Karácsonyra biztosan megjön a lányom. Nem várhatom őket üres hűtőszekrénnyel. – Menjen haza – mondta szelíden a hentes. – Késő van, be kell zárnom. Hosszan nézett az öregember után. – Bolondos vénember – sóhajtotta. Az estével együtt a köd is leszáll, csikorgó…Tovább olvasom…
Újév reggelén a toll az én kezemben remegett. Néztem a papírt, és éreztem mindazt, amit már megígértem valaha, majd csendben megszegtem. Most mást írtam: idén nem fogadok meg semmit. Furcsa megkönnyebbülés volt. Mintha végre nem magam ellen esküdnék. Közel érzem ezt a mondatot, mert nem követel, csak kísér. Nem tudom, sikerül-e „megtartani” – talán nem is kell. Inkább irányt mutat: lassabban élni, figyelni magamra, engedni a hibákat. A papíron kevés szó van, bennem mégis több igazság, mint bármelyik korábbi fogadalomban. Nem fogadalmakra használom fel szavaimat, hanem a fájdalomból született szépirodalmi tehetségem kamatoztatására. Boldogabb, könnyebb, felszabadultabb évet kívánok magamnak és mindenki másnak is!Tovább olvasom…
Emlékszel még, amikor azon a teliholdas éjszakán együtt sétáltunk a fenyők szegélyezte folyóparton? Fel tudod még idézni a havas hegyek ormait, a csillagokat a tiszta égbolton? Úgy nézett ki a táj, mint a természet élő festménye. Akkor is telihold volt, és ma is az van. A 2026-os év első teliholdja kúszott fel az égre. Hallom még a víz folyásának lágy csobogását, ahogy a sziklák megtörik útját, a frissen hullott hó ropogását a talpunk alatt. Érzem a hideg és a fenyők illatát. Érzem a hűvös fuvallat csókját az arcomon. Kéz a kézben sétáltunk, és akkor egy örök ígéretet tettél nekem, hogy mindig velem maradsz. A Hold megpecsételte az ígéretünket, ő volt a tanúja annak, amit akkor ígértél nekem. Azóta sok év telt el… Te már nem vagy itt velem, egy lettél a telihold mellett a fénylő…Tovább olvasom…
Kopogtak Charlotte hálószobája ajtaján. – Gyere! – szólt kissé álmos hangon a szoba lakója. Eva, a szobalány, szinte lábujjhegyen lépett be, letette a kisasztalra a teáskannát, melyből a citromfű illata keveredett a hársvirág aromájával. – Öntsek, kisasszony? – Nem kell, felkelek. Elmehetsz! Eva kisurrant az ajtón, így nem látta, hogy úrnője kiszökken az ágyból. Charlotte a megszokott selyem és csipke helyett most egyszerű farmert és I LOVE YOU feliratú pólót viselt, olcsó sportcipővel, amit a szomszéd utcában rendezett garázsvásártól elsétálva egy turkálóban vett. Bekapcsolta kedvenc zenei albumját, ismétlésre rakva. Időzítette, hogy a gép időközben egy nagyon régi beszélgetést is játsszon le, a távoli barátnőjével. Mindent elrendezett, van három és fél órája, hogy megtegye…Tovább olvasom…
A fiú csendes léptekkel haladt az öreg, elhagyatott épület felé. Elhatározta, hogy ma mindenképpen megteszi. Úgy érezte, elég bátor hozzá, hogy megtegye. Az a szóbeszéd járta, hogy az öreg épület alagsorában szellemek laknak. Olykor-olykor zeneszót is hallani. Mintha valaki zongorán játszana. A fiú lassan lebotorkált a lába alatt rémisztően nyikorgó lépcsőkön az alagsorba. Már csak pár lépés választotta el a folyosó végi helyiségtől. Mire az ajtóhoz ért, már a torkában dobogott a szíve. Félt. Megpróbálta kinyitni az ajtót. Első próbálkozása kudarcba fulladt. Az ajtó nem nyílt ki a többszöri próbálkozása ellenére sem. Utolsó erőfeszítésével rántott egyet az öreg ajtón… és az hatalmas nyikorgással ugyan, de kinyílt. Óvatosan lebotorkált a meredek lépcsőkön. Leért. Első pillantása az öreg…Tovább olvasom…