Várakozás

Márkus Katalin/Kata/

Márkus Katalin/Kata/: Várakozás című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában
Márkus Katalin/Kata/: Várakozás című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában

Forrás: Pinterest.com

Egyedül ülök a tóparton,
felhők között napfény ragyog,
aranyszínű fátyla lebben,
majd eltűnik sejtelmesen.

Csendben várok kedvesemre,
szívem megdobban remegve,
Őt látom a holdsugárban,
illatozó rózsa szálban.

Arcomat cirókáló szélben
bőrének illatát érzem,
hozzá repül gondolatom,
lelkem örvend, ha láthatom.

"Sose hittem," míg nem éreztem,
boldog vágyát szerelemnek,
hátam mögött halk lépések,
kedvesem jön tudom, érzem.

2025.
Idézet: Palotai Boris /Vallomás/ gondolatából.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!