Holdemlék
Padon ülve nézem a Holdat,
Közben rád emlékezem.
Milyen voltál egykor régen,
Mikor ölelhetelek.
A Holdban látom arcodat,
Mint angyal, úgy tekintesz rám.
Szívemben őrzött álom vagy,
Ott élsz tovább — némán, talán.
S ha jő a tél, én itt leszek,
Forralt borral kezemben.
A Hold fényénél álmodom,
Csukott szemmel — csendesen.
Közben rád emlékezem.
Milyen voltál egykor régen,
Mikor ölelhetelek.
A Holdban látom arcodat,
Mint angyal, úgy tekintesz rám.
Szívemben őrzött álom vagy,
Ott élsz tovább — némán, talán.
S ha jő a tél, én itt leszek,
Forralt borral kezemben.
A Hold fényénél álmodom,
Csukott szemmel — csendesen.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!