Hűtlenség

Az asztalon egy levél hevert,
mely leleplezte hűtlenséged.
Szívem összetörve zokog,
magamba roskadva nézlek.

Sok-sok éve már veled éltem,
mikor kiderűlt elhagysz engem.
Távozó lépteidet néztem,
ahogy elsiettél a vizes járdán.

Mögötted minden lábnyom
fájdalmat szűlt szívembe.
A lámpa fénye megvilágította,
gyorsan tovasiető lépteidet.

Magamba roskadva néztelek,
csalódás marta a szívemet.
Mégis szívem kérlelne, de
vissza se néztél, elmentél.

Begyógyultak a sebeim,
már új utakon járok én is.
Nem fáj, ha vele látlak téged,
már csak múltam része lettél.

Talán legközelebb te leszel,
akit majd elhagynak egy újért.
Te könnyezel fájó szívvel és
én leszek, aki mosolyog ezen.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.