Karácsonykor

Kovács Attila

Szolid érzelemmel siklik szerelmünk,
téléji hónyomon.
Dermesztő szél üvegfalat feszít,
leheletfolt gubbaszt az ablakon.

Nedvesedő ajkam hevét,
fagyasztja itt jégborzalom.
Kedves lelkeddel kerengve,
Jézusért kiált a szánalom.

Remegő szájjal nehéz szavakat keresni,
lelked szeretet hitét,
átérezni, veled érinteni.
Örvendve a csendes békét.

Távol gyermeksírás neszez,
roppan hó felett.
Angyali mámor ujjong, felénk integet,
Kisjézuska közénk érkezett.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!