Kerek erdő

Forrás: Saját

Kerek erdő közepén van egy kicsi tó,
partján áll egy magányos házikó.
Körülötte fenyők, tölgyek, bükkök és jegenyék,
hegyoldalban barlang szája mosolyog az ég felé.
Kikelettől lombhullásig vidám itt az élet,
táncot lejt a szellő a virágos réten.
Ha eljön a tél, fátyol borul a tájra,
hófehéren csillog a hópihék ruhája.
Bekuckózik a medve a hegy barlangjába,
téli álmot alszik a tavaszra várva.
Mellette a fák odvában mókusok tanyáznak,
menedéket lelve, összebujva szunyálnak.
Földi lakásában alszik a mormota,
mellé bújva szuszog négy apró kisfia.
Partoldalban van a róka lik, a róka lakása,
ott húzza meg magát rókafi és párja.
Gyökerek között járat mutatja, hol lakik
a kisegér és a pocok koma.
Elbujnak ha fúj a szél, jónagyokat lakmároznak.
Sündisznócskát levélágya jó melegen betakarja,
tavaszig gombolyagként pihen az avar kupacban.
Ha elolvad a tél ruhája ébredeznek a kis vadak,
belakják a kerek erdőt, vidáman futkároznak.
Felébred álmából mezők sok virága,
csicseregnek a madarak ide-oda szállva.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.