Füstös kocsma

Füstös kocsma a város szélén.
Rekedt hangú énekes blues
dalát hozza felém, a fáradt éj.
Kábult, italtól mámoros emberek
ülnek, a pult másik felén.

Gomolygó füstbe félig látott arcok.
- Lökj ide egy sört kisanyám!
- Hallok egy szófoszlányt.
Nézem az arcokat életeket látok,
bor gőzbe temetett nehéz sorsokat.

Éppen csak tengődő,
magukra maradt emberek,
italba temetik bánatukat.
Addig míg tart a mámor, jobbnak,
többnek érzik magukat.

Reggel ha felkel sajog a feje,
lógó orral indul a napja,
újra munka, este kocsma,
mi életét feledésbe nyomja.

Aztán egy nap arra ébred,
nincs senkije, semmije.
Elvitte a borgőz az egész életét,
Vagy talán nem is létezett.

Ébredj egy szebb napra,
vedd kezedbe sorsodat.
A hangodat emeld fel,
ne a félig se tele poharat.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.