Kiáltás utánad! Apa!

Kollár Kornélia

Fájdalom fojtogat,
ordít bennem a kín,
gyötrelem tép szét.
Megsemmisít minden pillanat,
mert nem vagy itt.

Hiányzol!
Szeretlek!
És szenvedek nélküled!
Megfulladok a csendben.
Emlékek bilincsei csuklómon reccsen,
elképzelhetetlen számomra,
hogy soha többé nem leszel.

Soha
El
Nem
Múló!

Hiányod a húsomba égett seb.
Szívem a torkomban dobog.
Sikolt,
De már nem hallod.

Csak én maradtam,
a fájdalom, a gyötrelem, a kín,
és örök kiáltás utánad:
APA!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!