Jégvirág

Gyólay Karolina

Elveszetten

Gyólay Karolina: Jégvirág című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában
Fagyos éjszaka lehelete,
egy kislány fagyott könnycseppe,
egyedül átlátszó lepelbe burkolózva,
szeme mint csiszolt jégdarab.

Karácsony illata száll a széllel,
a távolban csilingelő harangok,
fények tánca, pislákol az utcai lámpás,
de neki csak a hó ad szívébe ragyogást.

Kívánsága nem más, a család,
egy elmosódott halvány emlék,
melegség, egy régen hallott szó,
szeretet, egy elveszett angyaltól.

A hideg harap, a remény halvány,
de a jégvirág szíve, még dobog,
ó Uram, ne hagyd hidegben árván,
gyermeknek ajándékozd öröm fáklyáját.

Minden gyermek ártatlan kacagása,
legyen ajándékdobozba rejtve,
önzetlen, jó lelkek nyíljanak meg,
nyitott karral melegen öleljék Őket.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!