Már csendesen leszállt az éj
Attiláné Vincze
Forrás: Saját festmény
A boldog gyerekszemek,
már így éjféltájban,
belefáradtak a csodavárás
ragyogásába.
Jótékony sötétség borult rá
a szobára, a tájra.
Ez már Szentkarácsony
éjszakája.
A vígság elcsitult, maradék sincs
már az asztalon,
ami nem készült el mára,
azt holnapra meghagyom…
Ez már szent karácsony
éjszakája.
Hirtelen egy csillag felragyog,
de a csillag fénye
sem hatolhat át
a mélységes bánaton,
csak pillanatra elszenderül,
talán a fájdalom…
Ilyenkor kell nagyon hinni,
hogy van egy másik világ,
ahol nem kell aggódni,
szenvedni, gyászolni, félni,
ahol nem marad senki
árván magára,
ahol csak élni kell a csodát.
már így éjféltájban,
belefáradtak a csodavárás
ragyogásába.
Jótékony sötétség borult rá
a szobára, a tájra.
Ez már Szentkarácsony
éjszakája.
A vígság elcsitult, maradék sincs
már az asztalon,
ami nem készült el mára,
azt holnapra meghagyom…
Ez már szent karácsony
éjszakája.
Hirtelen egy csillag felragyog,
de a csillag fénye
sem hatolhat át
a mélységes bánaton,
csak pillanatra elszenderül,
talán a fájdalom…
Ilyenkor kell nagyon hinni,
hogy van egy másik világ,
ahol nem kell aggódni,
szenvedni, gyászolni, félni,
ahol nem marad senki
árván magára,
ahol csak élni kell a csodát.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!