Őseim hite

Máig hat rám öntudatlanul
az őseim hite, határtalan.
Vérvonalamat? Ki tudja…
mindenfelől kanyarogva,
ereikből folyt patakokba,
és beleért a nagy folyóba.
Mi van abba belekódolva,
én nem kérkedtem vele,
de benne van őseim hite,
kitartása és hűsége, életereje.

A magyar szó gyönyörűsége,
hogy el ne vesszen a végére…
megtapadva életben maradjak,
hogy életre keljek pont ide.
Megteremjek, megmaradjak,
megújulva aprócska patakokba,
tovább menjek, szétosztódjak,
vigyem, továbbadjam az életet,
és vele szép anyanyelvemet.
A forrástól a tengerig daloljon,
a szépségről csak szépen szóljon.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.