A legkülönlegesebb ajándék

Kollár Kornélia

Kollár Kornélia: A legkülönlegesebb ajándék című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában

Forrás: Múzsák Könyvtára

A legkülönlegesebb ajándékot idén én kaptam,
Megtapasztalhattam mikor végre én adtam.
Igazi hálát láttam a könnyes szemekben,
Melegség költözött a szívemben.

Néhai édesapám halála,
Mélységeket tárt fel a lelkembe.
Tollat ragadtam,
Fájdalmaimat sorokba fontam.

Ebből a csokorból egy csoda született,
Melyet családom karácsonykor kezébe vehetett.
Nem számítottam ekkora örömre,
Mindenki rögtön a szemüvegét kereste.

Könnyek szöktek a szemekbe,
Amint a sorokat magáévá tette,
Drága Nagyikám ki majd kilencven éves,
Felváltva nevetett és rítt szegényke.

Érdekes érzés kerített hatalmába, Hirtelen nem is tudtam mi is ez valójában.
Hála? Nyugalom? Öröm vagy bánat?
Igazából hiány fájdalom és némi keserédes hála.

Soha nem éreztem ilyet még,
Idén ez volt nekem az ajándék.
Édesapámnál is jártam,
Mintha csak közöttünk járna.

Vittem neki is a sírkertbe,
Apró Karácsonyi díszeket.
Unokái szívvel, szeretettel,
Emlékeztek, készülgettek.

Különleges, halk,
Kegyelettel telt nap.
Szívembe, lelkembe
A legkülönlegesebb.

Az ajándékok nem feltétlen,
Kézbe vehető termékek,
Sokkal többet számít,
A szívünkbe csempészett szándék.

Értékeld a megélt szépségeket,
Ne azt keresd, ami lehetetlen.
Ne keseregj azon ami nincs,
Töltsd időd azzal aki számít.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!