Ritkán beszélünk

Ritkán beszélünk,
alig találkoztunk,
rég külön utakon,
robogva járunk.

De valahogy mégis
velem vagy,
mint vérem pezsgése,
s gondolat szívemben.

Kölyök voltam,
nyers, rideg zavargó,
lapultam én hűtlen,
ki lélekcsavargó.

Távolról is törődő,
szívedben ott
lapulok-e még,
oly kedves testvér.

Merre jársz most,
gondjaid bánatát
hordod-e, mint én,
türelmes szelíden?

Fájó terheket cipelsz,
add nekem felét,
neked is van remény
megragadni ajándékát,
Isten szeretetét.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.