Fehér köd

Ma reggel kinéztem,
nem láttam semerre.
Fehér köd ült a tájon.
Szépnek szép, de

talányos, elrejt mindent,
a múltat, a jelent,
ködfátyol alatt sejlik a jövő.
Szép vagy így, természet,

novemberi köddel is.
Itt az ősz, hisz ő a soros,
a borongós idővel,
a korai sötéttel.

Nekem mégis szép,
rozsdás színekkel,
a hulló levelekkel,
a ködfátyol sejtelmes üzenettel.

Lesz még tavasz,
lesz még kikelet,
virágzó ligettel,
rózsaerdőkkel.

De most még én vagyok az úr,
a magam erejével.
Fátyol borította természettel,
tejfehér ködös reggelekkel.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.