A hang, ami kísér

Hallok egy dalt,
lágyan viszi a szél,
miközben
a csillagok néznek reám.

A Hold mellém szegődik,
csendben őrzi az utam.

Pont most, pont jókor
szárnyra kel egy dallam,
fényként ér a lelkemhez.

Egy angyal talán –
ki tudja?

A zene körém fonódik,
láthatatlan aranyszálakkal,
lágyan, kellemesen.

A hang azt súgja:
haladj tovább.
Nem vagy egyedül.

A lépteid
hazatalálnak.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.