A zenész

Soósné Balassa Eszter

Soósné Balassa Eszter: A zenész című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában

Forrás: Múzsák Könyvtára

Besötétedett, a vizes macskakövön
elhalkulnak a léptek, valami koppant.
Majd megszólal egy lágy dallam.
Szívet, lelket simító dal tölti be a teret.

A szaxofon hangja átölelte lelkemet.
Megálltam, hallgattam a gyönyörű dalt.
A lámpák fénye lágyan megvilágítja
fekete kalapja alatt fiatal, kedves arcát.

Esténként itt zenél, hangszere tokjában
kopognak a fémpénzek, utcazenész,
talán tanul valahol, vagy ebből él.
Nem tudom, csak hallgatom a zenét.

Már későre jár, mikor egy gyönyörű
barnahajú lány léptei hallatszanak.
Ekkor elhalkul a zene, a zenész felnéz,
a gyönyörű dallammal párját várta.

Hazaindulok, szívemben szól a dal.
Hát nem is utcazenész, párját várja
minden este, addig nekünk zenél.
Majd hazaindul a két szerelmes fiatal.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!