Egy halk zeneszó

Forrás: Múzsák Könyvtára

Az esztendő vége fele
mindenki számot vet.
Átadom magam gondolataimnak,
és elrévedek egy álomban.

Gyönyörű helyen járok,
lábam alatt macskakő,
eső áztatja az utat,
lábam alatt kopog az aszfalt.

Megpillantok egy padot,
magányos, mint jómagam.
Leülök, s mostantól
ketten vagyunk nem magam.

Halk zene hangja cikázik a közelben,
nem keresem forrását, csak magamba engedem.
A szaxofon hangja irányítja álmaim,
kellemes útra terelik gondolataim.

Nem gondolok már a rosszra,
tettem azt már túl sokat.
Fohász fogalmazódik bennem,
a jó Istenhez szólok, kémlelem az eget.

Édes, drága Istenem,
nézz le rám, fogd meg kezem.
A következő évre, ha kérhetem,
inkább ölelj, mint büntess engem.

Segítsd meg családomat,
hogy ne csak magamra gondoljak.
Kicsit is, nagyot is,
kérlek, óvd és bátorítsd.

Benned bízom, nincs más nekem,
kezedbe helyezem életem.
Kérlek, segíts, mert más nem fog.
Te vagy a hatalmas fenn ott.

Elhalkul a zene,
visszatérek az életbe.
Megszűnik az álom,
újra a hétköznapokat járom.

Egy dolog nem változott.
Hiszem, van egy fentebbvaló ott,
aki irányít és megsegít,
reményt ad és életem rendezi.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.