Magányosan, de nem egyedül

Forrás: Múzsák Könyvtára

Egyedül ülök az asztalnál,
Pohár a számnál.
Pezsgő van benne,
Szívem reménnyel telve.

Magányosnak érzem magam,
Egyedül talán sosem voltam.
Várom az újévi köszöntőt,
Ami már nem jön többször.

Újabb pohárral töltök,
Koccintani ugyan ki jön?
Tűzijáték hangja süvít,
Fénye a plafonon bukfencezik.

Nem vagyok egyedül szándékosan,
De a csend néha jól esik, ha van.
Reménynek engedek csak helyet,
Tervezem az elkövetkező évet.

Szabok egy határt,
Nem bírok több csatát.
Türelemért és célokért
Mindent megteszek én.

Nélia még a jövőt tervezi,
Lassan az üveg kiüresedik.
Megtenni mindent és előre menni,
A jövőben a költőt ez ösztönzi.

Megtenni mindent,
Feladni semmit!
Előre menni és
Hátra nem tekinteni!

Talán sok volt a buborék,
Velem szemben egy hölgy néz épp.
Ki vagy Te, káprázat?
Nem látod? Önmagad…

De hát hajad őszes, szemed fáradt!
Mit művelt veled a múlt… gyalázat!
Idén nem hagyom magam!
Csak a jónak van helye a naptárban.

Elég a homályban töltött percekből!
Fel kell állni a senyvedésből!
Kettőezerhuszonhat…
Új kezdet, új harc!!!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.