A szaxofon hangja

Bandics Zsuzsanna

Bandics Zsuzsanna: A szaxofon hangja című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában
Mélabús, halk zeneszó
hallatszik a főtéren.
Szaxofon hangja keveredik
a susogó lombok hangjával.

Ott a macskakövön áll egy
fiatalember minden este.
Mikor megszólal a hangszere,
felcsendül a hangja.

Többen megtapsolják,
akik arra járnak.
Még pár dollár is bekerül
gyűrött kalapjába.

Mintha várna valakit,
tekinget jobbra, balra,
de párja nem érkezik
a macskaköves útra.

Ez így van már hetek óta,
a várt kislány nem jelentkezik.
Késő éjjel egyedül indul el
az éjszakába.

Beül egy füstös kis lokálba,
bánatát whiskybe fojtja.
Álmodozik egy szebb jövőről,
majd másnap ismét a főtéren áll.

Kifújja magából bánatát,
hadd hallja ország, világ:
a szaxofon hangja messze száll,
nem várja tovább az elmaradt lányt.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!