Filozófikus haiku csokor

Mihály Edit

senki nem mondta,
merre van a boldogság –
mégis úton vagy
*
mélán ül a csend
eső mosta utcákon –
magába merült
*
gondolataim
hallgatás fogságában –
homályba vesznek
*
elragadtatott
lopott pillantásodtól –
orgona illat
*
barátságodat
szárnyaim alá veszem –
féltőn ringatni
*
felvillanyozott
mint a vásári dodzsem –
nyári zápor elől
*
ölembe bújik
minden nap végig mérve –
új tapasztalat
*
préselt szirmaim
kinyitott emlékkönyvből –
búcsút intenek

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!