Nyitott könyv
Soósné Balassa Eszter
Forrás: Múzsák Könyvtára
Egy nyitott könyv hófehér lapokkal,
megtöltöm majd életem napjaival.
Tovább viszem mindazt, ami épített,
hátrahagyom mindazt, ami rombolt.
Pihe-puha hóban lépdelnek a napok,
megtelnek majd lassan a fehér lapok.
Nem fogadkozom, teszem a dolgom,
bátorítom magam, ha kell, hát változom.
Angyal szállt most mellém halkan,
szárnyával átölel, lila fénye betakar.
Aranyszállal átszőtt reményt hozott.
Reményt, hogy könyvemben
megtelhetnek a hófehér lapok.
Van még egy könyvem elzárva,
szívem templomában pihen.
Az ódon ajtót, mely őrzi, kinyitom,
sorsomtól írt könyvemet lapozom.
Leporolom, olvasgatom lapjait,
mily sokat változtam évek alatt.
Jövőm titkokat rejt, elrejtve marad,
kinyitni még nekem se szabad.
Telnek majd a lapok betűről betűre,
és sorról sorra, amíg időt kapok.
Sorskönyvem lapjai már vaskosak,
az üresek egyre csak elfogynak.
megtöltöm majd életem napjaival.
Tovább viszem mindazt, ami épített,
hátrahagyom mindazt, ami rombolt.
Pihe-puha hóban lépdelnek a napok,
megtelnek majd lassan a fehér lapok.
Nem fogadkozom, teszem a dolgom,
bátorítom magam, ha kell, hát változom.
Angyal szállt most mellém halkan,
szárnyával átölel, lila fénye betakar.
Aranyszállal átszőtt reményt hozott.
Reményt, hogy könyvemben
megtelhetnek a hófehér lapok.
Van még egy könyvem elzárva,
szívem templomában pihen.
Az ódon ajtót, mely őrzi, kinyitom,
sorsomtól írt könyvemet lapozom.
Leporolom, olvasgatom lapjait,
mily sokat változtam évek alatt.
Jövőm titkokat rejt, elrejtve marad,
kinyitni még nekem se szabad.
Telnek majd a lapok betűről betűre,
és sorról sorra, amíg időt kapok.
Sorskönyvem lapjai már vaskosak,
az üresek egyre csak elfogynak.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!