Összefonódva

Bonnie Marcelé

Bonnie Marcelé: Összefonódva című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában
Bonnie Marcelé: Összefonódva című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában

Forrás: Pinterest

Lassan széthullik minden köröttem szilánkokat szórva,
Ott állunk ketten a kör közepén összefonódva.
Egy ölelésben felzokog a testünk,
Mondd hol vagyunk, mondd mivé lettünk?

Álnok világban robban a dühöngő indulat,
Kérlek engem is tarts meg, ne csak magadat.
Mindkettőnknek állnunk kell, hogy össze ne essünk,
Védőbástyák vagyunk, egymásban szövetségre leltünk.

Egy perccel sem akarok tovább állva maradni,
Csak addig, míg veled tudok karöltve haladni.
Vigyen messze innen majd az a reggel,
Mikor nem veled nézhetem mikor a nap felkel.

Lassan készülni kell, nyomdában a végső akarat,
Kérlek tarts minket össze, fakó pillanat.
Az égre nézek, bársony trónján ébredez a reggel,
Fénye tart minket életben áldott kegyelemmel.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!