Tündérvilág
Bandics Zsuzsanna
Mesében élek én, egy tündérvilágban,
ahol mindenki boldog társával, családjával.
Egyetlen ifjú lány magányos, szegényke,
a kapuban áll, kifelé tekint, lámpással a kezében.
Valakit vár talán? Többen kérdezik…
Mikor jön valaki, egy ifjú legény,
ki meghódítja a lány szívét?
Eltelik sok-sok év, egyszer csak nyílik a vaskapu,
berobog rajta egy ifjú legényke.
Körbenéz, tekintete, szeme megakad az ifjú leányon.
Ránevet, a lány visszanevet, szemük összeér.
Mindketten érzik: összeillő pár.
Elrabolták egymás szívét, a sors akarta így.
Az ifjú legény nem hagyja el Tündérvilágot,
családot alapít a leánykával.
Így már Tündérvilág a boldogság szigete lett,
ezért a tündérmesém itt véget is ér.
ahol mindenki boldog társával, családjával.
Egyetlen ifjú lány magányos, szegényke,
a kapuban áll, kifelé tekint, lámpással a kezében.
Valakit vár talán? Többen kérdezik…
Mikor jön valaki, egy ifjú legény,
ki meghódítja a lány szívét?
Eltelik sok-sok év, egyszer csak nyílik a vaskapu,
berobog rajta egy ifjú legényke.
Körbenéz, tekintete, szeme megakad az ifjú leányon.
Ránevet, a lány visszanevet, szemük összeér.
Mindketten érzik: összeillő pár.
Elrabolták egymás szívét, a sors akarta így.
Az ifjú legény nem hagyja el Tündérvilágot,
családot alapít a leánykával.
Így már Tündérvilág a boldogság szigete lett,
ezért a tündérmesém itt véget is ér.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!