Vírus

Meggyúlt máglyarakásból felcsapó láng
hevével járja át testemet a láz,
aléltan fekszem, mint átizzott husáng,
tűz égeti bensőm, ereje ádáz.

Kitikkadt lényem, mielőtt porig ég,
kínnal bár, de elszántan kapaszkodik,
ernyedt erejét szítja a reménység:
vitalitása lassan erősödik.

Tápászkodó testem hirtelen zuhan,
mint letört szikla a tenger mélyébe,
nyomás lüktet forró halántékomban,
körhintás emlék, fejem szédülése.

Emberi törzsem minden szegletébe
kéjjel tekint be a béklyózó vírus.
Nem titkolva emésztő szándékait,
célpont számára a kiszemelt grádus.

Vízben tocsog fizikumom, hideg ráz,
indokolatlan módon folyik könnyem,
zsebkendőhegyekből áll az egész ház,
gátakba ütközik a lélegzetem.

Nyűgös vagyok, nehéz lehet most velem,
egyébként sem vagyok egy könnyű eset,
gondolat nélküli, üres lett fejem,
állapotom számomra csak bút jelent.

Szerető kéz nyújt gyömbérteát felém,
ereje kortyonként ad új életet,
akit a sors igazként rendelt mellém,
az ad szívemnek gyógyító fényeket.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.