Mindig kisüt a nap

Rose Logan

Rose Logan: Mindig kisüt a nap című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában
Rose Logan: Mindig kisüt a nap című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában

Forrás: Pinterest

Mint a börtön körbezár,
úgy érzem, lelkem megrekedt.
Szomorúság rabja láncol,
fájdalom gödre eltemet.

Gondolkodom súlyom alatt,
rabul ejtenek a szavak.
Némán ordítok halkan,
amíg újra rám virrad.

Úgy érzem, nincs kiút,
szorongok egyre csak,
de lelkembe talán
gyógyír magja sarjad.

Megpróbálok kijutni,
reményem el nem hagy.
Fájó lelkemben
kisüt majd a nap.

Reménysugár
ápolja sebzett lelkemet,
van kiút börtönömből,
a megbékélés segíthet.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!