Lelked börtönében

Forrás: Múzsák Könyvtára

Vastag falak, ablakon, ajtón rácsok,
magadba roskadva kuporogsz.
Nincs, ki kinyissa, mert kulcsa, a te
zsebedben lapul, egy napra várva.

Ha az ember saját börtönének rabja,
és oly vastagok a falak, sötétség van.
Kinn és benn mozdulatlan minden,
megsebzett madárként kuporogsz.

Odadöngöl az élet saját falaidhoz,
nincs kiút, nincs, ki melléd álljon.
Visszatart, bezár a saját korlátod,
de végre kattan a zár, és ajtód kitárul.

Akkor feléd nyúl egy láthatatlan kéz,
egy hang végre megszólal benned.
Börtönöd kapuja előtted kitárul,
beárad a fény, meglátod a kiutat.

Szállsz, mint kiszabadult madár,
szárnyal lelked, mint szirteken a sas.
Börtönöd láthatatlan volt, kulcsa nálad,
hogy kattanhasson a zárban a kulcs,
fel kellett nőnöd lélekben önmagadhoz.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.