Hittel magamban

Elnyújtott, göröngyös utakon jártam,
sokszor a kátyú aljában parkoltam.
Rémséges képek jöttek sorozatban,
én álltam, segítségre vártam magam.

Később kiáltottam ott körülnézve.
Jöhetne már valaki végre értem!
Mentsen meg a kínlódó rémületben,
adjon legalább tanácsokat nekem!

Mondtak sokfélét, többnyire hasztalan,
szédülésig is vívódtam magamban.
Menjek tovább, talán, ott más a világ,
de előre sem nyílott örömvirág.

Fájt rendkívül, de rá kellett döbbennem,
változást én hozhatok a létemben.
Nekem kell egy jó tervet összerakni,
hogy ne kelljen folyton gödörben lakni.

Én ismerhettem csupán minden pontot,
mitől a lelkem ennyire megbomlott.
Hiába jöttek másoktól ötletek,
a feltételeknek nem feleltek meg.

Ahhoz, hogy én feljebb tudjak haladni,
magamnak kell a járaton faragni.
Az akkori állapotot legyőzni,
a lehetetlennel nem is törődni.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.