Igaz szerelem

Kollár Kornélia

Forrás: Múzsák Könyvtára

Mikor az igaz szerelem jut eszembe,
Két idős ember ül velem szemben.
Arcuk vonása már megkopott,
De szerelmük még nem poros.

Legszebb élet, mikor évtizedek mögöttük,
Együtt öregszenek, közös az életük,
Szerelmük nem csak rózsaszín köd,
A szürke hétköznapokon is öröm.

Közös emlékek, fájdalmak, érzelmek,
Minden összefűzi őket.
Az unokák csak megerősítik azt,
Hogy anno jól választottak.

Ülnek egymással szemben,
Kéz a kézben, ölelkeznek.
Mennyire szépek is az érzelmek,
Korral ez is csak nemesebb.

Más a szerelem fiatalon?
Idősebb korban mélyebb én azt gondolom.
Az idősek már bölcsebbek,
Talán kicsit többször pörzsölődtek meg.

Ez az én vágyam is,
Idősként a társammal, akár betegen is.
Kéz a kézben, békességben,
Szeretetben, megbecsülésben.