„Ballada” – versek

A ballada a líra és az epika találkozása: sűrű érzelmekkel, drámai fordulatokkal és időtlen történetekkel szól az emberi sorsokról. A balladák világa egyszerre titokzatos, tragikus és felemelő — olyan költeményeké, amelyekben a kimondatlan feszültség, a sejtetés ereje és a lélek mély rezdülései kapnak hangot.

A balladák őrzik a népköltészet hagyományait, a régi korok történeteit, a sorscsapások súlyát, a bűn és bűnhődés kérdéseit, a szerelem drámáját és az emberi létezés törékenységét. A balladai homály teret ad a képzeletnek: a sorok között ott a csend, a kimondatlan szó, a múltból felhangzó suttogás és a lélek titkos története.

Ezek a ballada témájú versek két világ között járnak — egyszerre mesélnek történetet és tárják fel a belső érzelmeket. Fedezd fel a balladák erejét: megrendítő, sötét, mégis gyönyörű költeményeket, amelyekben minden mozzanat jelentést hordoz, és ahol a dráma lírává válik.

A kor szellemében
lelkem ordítva kiált,
és a mély csendből tovább
gügyög valamit, majd zokogva megáll:

Gazdagéknak Ilka lánya,
éjjelente kiszökött,
kert végében ifjú legény,
szerelméért könyörgött.