Az ég madara szabad

Forrás: Mesterséges intelligencia készítette

A kor szellemében
lelkem ordítva kiált,
és a mély csendből tovább
gügyög valamit, majd zokogva megáll:

Az ég madara szabad!

Emlékszel, ember, a kezdetekre,
mikor megfogantál az égben
egy égi esküvőben?
Majd testet öltve
megszülettél
erre az Istentől megáldott helyre?

Hitetlenül állsz mégis
az ezer-ezredévekben megírt
valóságban.
Korok és aggastyán múltak
köveibe vésett emlékei a bizonyosságok,
mi ember szemnek ugyan
látható láthatatlansága,
amint a felmenőink is: Ádám és Éva,
s annak nemzedéke, s utódai,
mind-mind felszenteltek az égnek, az Úrnak.
Óva intenek példabeszédekben,
tanítva a jót, azt a sok szépet, hogy:

Az ég madara szabad!

És ti, mindenben kétkedők,
a láthatatlan láthatót szüntelen feledők,
egymást feleditek, búban hordozva
a megsemmisülést hozva.
A sok vetélés után sem veszitek észre:
bejárt utatok végén, a halál perceiben
Őhozzá mondtok ismét fohászt,
bár már vénen,
de lelketek mégis kapaszkodik az éghez.
Oda, ahol Ő ül trónján, hatalmas fényben.

Levetkezett bőrgúnyából a lelketek,
megtisztul, feltámadást vár, mert:

Az ég madara szabad!

De addig sem késő meglátni Őt,
mert akkor a hontalan
emlékekben élt sorsotok
megmenekül.

Érted-e mesterséged?
Életkovácsok vagytok mindannyian!
És ütve a vasat parázson
vetitek az életet máglyára.
Hullajtjátok könnyeiteket a félelemtől,
mi rádöbbent az út végén,
hogy az élet rövid időszaka
elfelejteté veletek azt a kincset,
mit szívetek ékkövében hordoztok,
azt a gyöngyszemet,
mit a hullámok gyűjtöttek össze.

Szabad akarattal, szóval,
az égre pillantva, tekintve,
újra és újra mondhatjuk:

Az ég madara szabad!

Ő itt van, s figyel,
közöttünk jár-kel.
Látjuk-e egymásban Őt?
Szívünk mikor fáj,
mikor segítségért kiált,
ha embertárstól segítség nem jön,
az égre tekintünk, s fohászosan reménykedünk.

Ám a virágba borult tavasz kezdetén
a fák is sóhajtozva
kérik a nap melegét.

És ti, égnek felszentelt hírnökök,
tudjátok, hogy:
míg a vén föld ki nem merül,
míg a gyermek fázik és éhezik,
míg gyötrelem létezik,
míg koszosak a vizek,
míg árván köszön a hold,
míg az est fényében a félelem köszön,
míg társat csalva lelünk,
míg egymásnak szembe lépkedünk,
míg hazudnak a lelkek,
míg virágot nem szednek,
míg csak mutogatunk,
békét egymás közt nem lelünk.

Mert:
Az ég madara szabad!

Addig, míg nem egyesülünk,
addig, míg ember emberrel szembeszegül,
addig, míg a pénz beszél a lelkek helyett,
e szép föld megsemmisül.
Addig, míg eszmék ütköznek,
míg csörtet a bűnszövetkezet,
addig, míg nem szól tisztán az ajkad,

addig csak:

Az ég madara szabad!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.