Lehetőség

A hegycsúcson vezető ösvény nem volt könnyű. A kövek alatt megcsúszott Gabriella lába. A szél úgy csapott bele az arcába, mintha próbára akarná tenni akaratát. Ám ő ment tovább. Nem azért, mert bizonyítani akart, hanem érezte, hogy ott fent, a világ tetején válaszok várnak Rá. Megállt, majd leült egy sziklára. A levegő ritka volt, de nagyon tiszta. A táj szinte lélegzett alatta. Völgyek, erdők, apró falvak egy csodás egységben. A nap már lemenőben járt, aranyfénybe borított mindent. Leült a szikla peremére. Nem volt benne fáradtság, csak csend. A tekintete az ég felé emelkedett és úgy figyelt, mintha hallaná a föld szívverését. Tényleg hallotta a mély dobbanást, ami nemcsak a természet ritmusa volt, hanem az emberi lélekké is. Ekkor azt gondolta, minden álom egy döntéssel kezdődik és hinnünk kell, hogy képesek vagyunk rá. Tudta, hogy minden változás belülről kezdődik. Gabriella most lehunyta a szemét. Előtte megjelentek azok a napok, amikor úgy érezte, hogy nem elég erős, de itt most fönn minden elhalványodott. Látta, hogy milyen gyönyörű a világ. Ekkor megérezte, ha a világ ilyen gyönyörű tud lenni, akkor benne is van szépség, erő és lehetőség.