Karácsonyi várakozás

Hoffmann Ottóné Gizella

Az esték lassan fénybe öltöznek,
Csillagok titkot szórnak fölöttünk,
A szívek mélyén vágyak gyűlnek,
S, a béke dalát suttogja körülöttünk.

Gyertyák lángja lágyan lobban,
Reményt ígér minden apró fény,
Csodát sző a csendes éj.

A fenyőágak illatát hordja a szél,
Mint angyal suttogva jár.
A jövő percét mindenki érzi,
S a szívben a béke otthont talál.

A várakozás csendes imádság,
Hogy szebb lesz a világ.
Egymásnak fényt adunk,
Mi csendben ránk talál.

Az ünnep titka együtt lenni,
Megosztani szót, mosolyt, figyelmét,
A szívben békét újrateremteni,
S átölelni a szeretetet.

S ha gyertyafényben csend borul ránk,
Azok is itt vannak, kik messze járnak.
Ők őrzik szívünk minden álmát,
Ekkor az égbolt fénye nevét ránk.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!