Karácsonyi várakozás
Hoffmann Ottóné Gizella
Az esték lassan fénybe öltöznek,
Csillagok titkot szórnak fölöttünk,
A szívek mélyén vágyak gyűlnek,
S, a béke dalát suttogja körülöttünk.
Gyertyák lángja lágyan lobban,
Reményt ígér minden apró fény,
Csodát sző a csendes éj.
A fenyőágak illatát hordja a szél,
Mint angyal suttogva jár.
A jövő percét mindenki érzi,
S a szívben a béke otthont talál.
A várakozás csendes imádság,
Hogy szebb lesz a világ.
Egymásnak fényt adunk,
Mi csendben ránk talál.
Az ünnep titka együtt lenni,
Megosztani szót, mosolyt, figyelmét,
A szívben békét újrateremteni,
S átölelni a szeretetet.
S ha gyertyafényben csend borul ránk,
Azok is itt vannak, kik messze járnak.
Ők őrzik szívünk minden álmát,
Ekkor az égbolt fénye nevét ránk.
Csillagok titkot szórnak fölöttünk,
A szívek mélyén vágyak gyűlnek,
S, a béke dalát suttogja körülöttünk.
Gyertyák lángja lágyan lobban,
Reményt ígér minden apró fény,
Csodát sző a csendes éj.
A fenyőágak illatát hordja a szél,
Mint angyal suttogva jár.
A jövő percét mindenki érzi,
S a szívben a béke otthont talál.
A várakozás csendes imádság,
Hogy szebb lesz a világ.
Egymásnak fényt adunk,
Mi csendben ránk talál.
Az ünnep titka együtt lenni,
Megosztani szót, mosolyt, figyelmét,
A szívben békét újrateremteni,
S átölelni a szeretetet.
S ha gyertyafényben csend borul ránk,
Azok is itt vannak, kik messze járnak.
Ők őrzik szívünk minden álmát,
Ekkor az égbolt fénye nevét ránk.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!