Ki az a „Csitki”?

Gyakran eszembe jut, főleg így karácsony előtt, ez a kis történet, amit most elmesélek nektek. Régen történt az eset, kis másodikos voltam. Néhányan viszont már a „nagyénekkar” tagjai voltunk, és a Télapó-ünnepélyre készülődtünk. Hogy fellépésünk sikeres legyen, a tanító nénink (aki mellesleg az édesanyám volt) minden nap az utolsó óra első felében megengedte nekünk, hogy gyakoroljunk az énekkarral. Így volt ez azon a napon is. Befejeztük a próbát Gabika tanító nénivel, aki az énekkart vezette, és siettünk vissza az osztályba. Megrohantuk a tanító néninket, és megkérdeztük tőle, hogy ki az a Csitki.

– Kicsoda? – nézett ránk értetlenül.
– Hát a Csitki! – vágtuk rá kórusban.
– Sosem hallottam még Csitkiről…
– Pedig a dalban benne van, hogy Csitki kopog…

A tanító néni elnevette magát, és csak ennyit mondott:
– Énekeljétek el nekem, lányok, azt a dalocskát!

Mi rögtön rá is zendítettünk:
– Kipi-kopi, kipp-kopp, Csitki kopog…

Erre a tanító néni:
– Lányok, ez nem Csitki kopog, hanem: csitt, ki kopog!

Először nem is értettük teljesen, de aztán a tanító néni leírta a táblára a versikét, s egyszeriben világos lett minden:

Kipi-kopi, kipp-kopp, csitt, ki kopog?
Kipi-kopi, kipp-kopp, én vagyok!
Halkan, csendben nyílik már az ajtó:
Kipi-kopi, éljen a kedves Télapó!

Sajnos sem Gabika néni, sem az akkori tanító nénink (az anyukám) nincs már az élők sorában. Ennek ellenére ez a kis történet mindig mosolyt csal az arcomra…