Ajtók
Norbert Farkas
Az életben vannak azok a bizonyos ajtók, amik elől jobb volna Usain Boltot megszégyenítő lendülettel elhúzni a csába. Amik előtt az ember szíve gyorsvonat módjára zakatol, hogy:
– More ebbű baj lesz, More ebbű baj lesz! – mégis muszáj rajtuk átlépni.
Valami ilyesmi volt 19 évig minden egyes ajtó, ami mögött be kellett diktálnom a nevem. Egyrészt, mert esküszöm az összes létező delikvens amelyik az adminisztráció végett adatot vett fel, olyan szinten süket volt, hogy az valami világfájdalom, másrészt, a Farkas Norbert nem egy bonyolult név, viszont 19 éves koromig engem nem így hívtak. Erre majd később visszatérek.
Na most az egyik legkínosabb ilyen ajtón belépős szituáció az 2020 januárjában volt. Miután hétfőn végigültem sajgó fejjel és szaggató torokkal fasziként egy háromórás Titanic színdarabot, ami valljuk be még mindenféle nyavalya nélkül is egyenes kínzással ér fel, pláne ha még vetkőző azonos neműek is vannak benne, mehettem háziorvoshoz. Alapesetben a bánat se ment volna el, egyrészt mert szívem szerint betegen is bementem volna a suliba tekintve, hogy az azt megelőző félévben hála annak, hogy nyári szünet után valamiért baromira nem bírtam visszarázódni suliüzemmódba, matekból kishíján megbuktam, meg amikből azelőtti évben erős négyes voltam, azokból is éppen hogy megkarcoltam a hármas alsó határát, másrészt mert pár nap Neocitrán feltehetőleg elég lett volna arra hogy újra 100-on fussak, és az osztálytársaknak is biztos kapóra jött volna ha nátha okán elkerülhetik az iskolapadot, meg persze nekem is jól esett volna egy-két embert nem látni de anyám csak nem engedett suliba és elzavart a Jenőhő'. Na most Jenő dokiról a következőt érdemes tudni: Nehéz eldönteni hogy a szivarja a hónaljszaga vagy a modora a rosszabb. Amikor először voltam nála, és egy indokolatlan de kedves és udvarias viszontlátásra köszönéssel távoztam, a csávó ilyet szólt: tudod mikor. Máig nem tudom hogy álltam meg hogy ne szóljak neki, hogy: - akkor akadjon a nyáladon a torkod te csőgörény. Meg mint azt már korábban beharangoztam, süket, mint az ágyúgolyó.
Időpontom volt ehhez képest ott vártam vagy háromnegyed órát mire sorra kerültem. Átgondoltam hogy ér-e annyit ez az egész hogy ne kapjak igazolatlan napot a suliban a kényszergyógyulási szabadság miatt, majd türelemért imádkozva beléptem a rendelőszobába. Zöld fotel, fehér fal, kék szőnyeg, sárga íróasztal, és egy rozsdás kaspó rajta vagy húsz pókhálóval. Putrikba és drogtanyákba van szebb, mint ez a szobának csúfolt kvázi penészfolt!
– Jó napot! – köszönök.
– Meh, majd megforgatja rajtam lenéző szemét, fújtat egyet és azt mondja: – Mondja
Elmondom hogy hőemelkedésem van és fáj a torkom mint narkósnak a napfény, mire:
– Szerintem maga csak lógni akar, na mindegy.
– Neve?
Na mondom, kezdődik, ugyanaz amit vele és az összes létező iskolai ügyintézővel is végig kellett zongorázni... ahh, miért?
– Banicz Martin.
– Milyen Máté?
– Milyen Berlin?
Igen halál komolyan, BERLIN! Mármint értem én hogy népszerű a Nagy Pénzrablás című sorozat és ennek hatására egy-két elvetemült szülő így nevezi el a gyerekét de sorozat még forgatókönyvbe sem volt, amikor én megfogantam.
Elismétlem harmadjára is, majd rájövök, hogy betűzős a történet
– Jó akkor B mint b meg, a mint az anyád, n mint nem igaz, i mint ilyen a világon nincs, na jó ez így hosszú lesz itt az igazolványtartóm, másolja ki belőle amit kell.
– Ilyen is van, hogy Martin? Jó hülye egy név.
Ott úgy igazán felerősödött bennem a névváltoztatás gondolata. A suliban Martina, Marfika meg Marpina és ezek még csak a nevemet illető baromi jóindulatú megnyilvánulások voltak, az idősebb generáció hallása meg valljuk be, sokhelyütt aligha terjed tovább a József-nél meg Bélánál, a vezetéknevem meg mindig vagy tz-vel vagy csak c-vel írták le, egyszer szakmai gyakorlaton azt a reakciót is megkaptam a bemutatkozásom követően, hogy idézem „még egy Martin, istenem miért versz engem” (mondjuk ja, Lölőgrádi Giccs hotel is egy olyan ajtó, amin nem hogy belépni, de még a létezéséről tudomást szerezni is több mint kár volt)
Szerencsére léteznek azok az ajtók is, amiknél az ember nemcsak tudja hogy be kell lépnie, hanem akarja is végrehajtani a belépést, így két évvel később egy anyakönyvvezetőnél kötöttem ki. A születési vezetéknevem helyesírási nehézségtől függetlenül is tervben volt, hogy felvegyem a meglévő helyett anyám nevét, mert a vérszerinti apám max. képen láttam így mondhatni kb közünk nem volt egymáshoz soha, miért az ő nevét viseljem, és gondoltam ha már leváltom a vezetéknevem, akkor miért ne vennék fel egy olyan keresztnevet is, amit szeretek és amivel nem szívatnak halálra, meg nem savaznak szét és ami még fontosabb, nem kell sem halálramagyarázni sempedig betűnként diktálni?
Egy láthatatlan zárójelben a személyimben persze ott maradt a régi keresztnevem is, mert bár a Martin jelentése, (hogy Mars azaz a háború és a pestis istenéhez tartozó, harcias ember) hordozza magában azt hogy mások tömve lesznek negatív előítéletekkel a név viselőjével kapcsolatban, a személyiségemhez sem passzol, mert általában véve és ameddig lehet békés vagyok mint egy bernipásztor, plusz még csak nem is szép, és mindezokból gyakorlatilag kicsi korom óta utáltam azt a nevet úgy ahogy van, az anyámat aki adta, nagyon szeretem, így nem volt szívem teljes egészében megtagadni.
Amikor bejegyeztettem az új nevem, sok ismerős mondta hogy fú de hát a Farkas Martin Norbertet tök hosszú lesz leírni, meg jajj minek, hirtelen akik nem így gondolták azok is elkezdték mondani hogy de hogy nincs a névvel semmi baj, mely bizony jajj de nehéz lenne nekik az új nevemet megszokni, de egyrészt nem abba plusz két szótagba fog beletörni a kezem, másrészt még mindig jobb két utónév amiből egyet szeret az ember mintha nem szereti azt az egyetlen egyet ami van, harmadrészt egész egykernevű életemben kétkernévpárti voltam amikor rájöttem hogy a bármilyen formában bármilyen területen kiemelten sikeres emberek durván 60%-a is kétkernevű. (Mégis mit gondoltál, miért tart minden egyes oktatási intézményben több mint három órán át a tanévzáró már azon kívül hogy az iginek mindig szófosása van?)
És tudjátok mit, a polgármesteri hivatali ajtó után jöttek azok az ajtók is, amik maguktól tárultak ki előttem.
– More ebbű baj lesz, More ebbű baj lesz! – mégis muszáj rajtuk átlépni.
Valami ilyesmi volt 19 évig minden egyes ajtó, ami mögött be kellett diktálnom a nevem. Egyrészt, mert esküszöm az összes létező delikvens amelyik az adminisztráció végett adatot vett fel, olyan szinten süket volt, hogy az valami világfájdalom, másrészt, a Farkas Norbert nem egy bonyolult név, viszont 19 éves koromig engem nem így hívtak. Erre majd később visszatérek.
Na most az egyik legkínosabb ilyen ajtón belépős szituáció az 2020 januárjában volt. Miután hétfőn végigültem sajgó fejjel és szaggató torokkal fasziként egy háromórás Titanic színdarabot, ami valljuk be még mindenféle nyavalya nélkül is egyenes kínzással ér fel, pláne ha még vetkőző azonos neműek is vannak benne, mehettem háziorvoshoz. Alapesetben a bánat se ment volna el, egyrészt mert szívem szerint betegen is bementem volna a suliba tekintve, hogy az azt megelőző félévben hála annak, hogy nyári szünet után valamiért baromira nem bírtam visszarázódni suliüzemmódba, matekból kishíján megbuktam, meg amikből azelőtti évben erős négyes voltam, azokból is éppen hogy megkarcoltam a hármas alsó határát, másrészt mert pár nap Neocitrán feltehetőleg elég lett volna arra hogy újra 100-on fussak, és az osztálytársaknak is biztos kapóra jött volna ha nátha okán elkerülhetik az iskolapadot, meg persze nekem is jól esett volna egy-két embert nem látni de anyám csak nem engedett suliba és elzavart a Jenőhő'. Na most Jenő dokiról a következőt érdemes tudni: Nehéz eldönteni hogy a szivarja a hónaljszaga vagy a modora a rosszabb. Amikor először voltam nála, és egy indokolatlan de kedves és udvarias viszontlátásra köszönéssel távoztam, a csávó ilyet szólt: tudod mikor. Máig nem tudom hogy álltam meg hogy ne szóljak neki, hogy: - akkor akadjon a nyáladon a torkod te csőgörény. Meg mint azt már korábban beharangoztam, süket, mint az ágyúgolyó.
Időpontom volt ehhez képest ott vártam vagy háromnegyed órát mire sorra kerültem. Átgondoltam hogy ér-e annyit ez az egész hogy ne kapjak igazolatlan napot a suliban a kényszergyógyulási szabadság miatt, majd türelemért imádkozva beléptem a rendelőszobába. Zöld fotel, fehér fal, kék szőnyeg, sárga íróasztal, és egy rozsdás kaspó rajta vagy húsz pókhálóval. Putrikba és drogtanyákba van szebb, mint ez a szobának csúfolt kvázi penészfolt!
– Jó napot! – köszönök.
– Meh, majd megforgatja rajtam lenéző szemét, fújtat egyet és azt mondja: – Mondja
Elmondom hogy hőemelkedésem van és fáj a torkom mint narkósnak a napfény, mire:
– Szerintem maga csak lógni akar, na mindegy.
– Neve?
Na mondom, kezdődik, ugyanaz amit vele és az összes létező iskolai ügyintézővel is végig kellett zongorázni... ahh, miért?
– Banicz Martin.
– Milyen Máté?
– Milyen Berlin?
Igen halál komolyan, BERLIN! Mármint értem én hogy népszerű a Nagy Pénzrablás című sorozat és ennek hatására egy-két elvetemült szülő így nevezi el a gyerekét de sorozat még forgatókönyvbe sem volt, amikor én megfogantam.
Elismétlem harmadjára is, majd rájövök, hogy betűzős a történet
– Jó akkor B mint b meg, a mint az anyád, n mint nem igaz, i mint ilyen a világon nincs, na jó ez így hosszú lesz itt az igazolványtartóm, másolja ki belőle amit kell.
– Ilyen is van, hogy Martin? Jó hülye egy név.
Ott úgy igazán felerősödött bennem a névváltoztatás gondolata. A suliban Martina, Marfika meg Marpina és ezek még csak a nevemet illető baromi jóindulatú megnyilvánulások voltak, az idősebb generáció hallása meg valljuk be, sokhelyütt aligha terjed tovább a József-nél meg Bélánál, a vezetéknevem meg mindig vagy tz-vel vagy csak c-vel írták le, egyszer szakmai gyakorlaton azt a reakciót is megkaptam a bemutatkozásom követően, hogy idézem „még egy Martin, istenem miért versz engem” (mondjuk ja, Lölőgrádi Giccs hotel is egy olyan ajtó, amin nem hogy belépni, de még a létezéséről tudomást szerezni is több mint kár volt)
Szerencsére léteznek azok az ajtók is, amiknél az ember nemcsak tudja hogy be kell lépnie, hanem akarja is végrehajtani a belépést, így két évvel később egy anyakönyvvezetőnél kötöttem ki. A születési vezetéknevem helyesírási nehézségtől függetlenül is tervben volt, hogy felvegyem a meglévő helyett anyám nevét, mert a vérszerinti apám max. képen láttam így mondhatni kb közünk nem volt egymáshoz soha, miért az ő nevét viseljem, és gondoltam ha már leváltom a vezetéknevem, akkor miért ne vennék fel egy olyan keresztnevet is, amit szeretek és amivel nem szívatnak halálra, meg nem savaznak szét és ami még fontosabb, nem kell sem halálramagyarázni sempedig betűnként diktálni?
Egy láthatatlan zárójelben a személyimben persze ott maradt a régi keresztnevem is, mert bár a Martin jelentése, (hogy Mars azaz a háború és a pestis istenéhez tartozó, harcias ember) hordozza magában azt hogy mások tömve lesznek negatív előítéletekkel a név viselőjével kapcsolatban, a személyiségemhez sem passzol, mert általában véve és ameddig lehet békés vagyok mint egy bernipásztor, plusz még csak nem is szép, és mindezokból gyakorlatilag kicsi korom óta utáltam azt a nevet úgy ahogy van, az anyámat aki adta, nagyon szeretem, így nem volt szívem teljes egészében megtagadni.
Amikor bejegyeztettem az új nevem, sok ismerős mondta hogy fú de hát a Farkas Martin Norbertet tök hosszú lesz leírni, meg jajj minek, hirtelen akik nem így gondolták azok is elkezdték mondani hogy de hogy nincs a névvel semmi baj, mely bizony jajj de nehéz lenne nekik az új nevemet megszokni, de egyrészt nem abba plusz két szótagba fog beletörni a kezem, másrészt még mindig jobb két utónév amiből egyet szeret az ember mintha nem szereti azt az egyetlen egyet ami van, harmadrészt egész egykernevű életemben kétkernévpárti voltam amikor rájöttem hogy a bármilyen formában bármilyen területen kiemelten sikeres emberek durván 60%-a is kétkernevű. (Mégis mit gondoltál, miért tart minden egyes oktatási intézményben több mint három órán át a tanévzáró már azon kívül hogy az iginek mindig szófosása van?)
És tudjátok mit, a polgármesteri hivatali ajtó után jöttek azok az ajtók is, amik maguktól tárultak ki előttem.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a novellához!