Helyzetjelentés

12.24.
Szerda hajnal
Hajnali 3 óra 20 perc van.
Ó, csak éjszaka ne volna!
Óránként felébreszt a fájdalom.
Hogy legyen így karácsonyi hangulatom?
Beveszem a csodapirulákat, egy óra múlva talán hatnak. Nem tudok tétlenül lenni, azt az egy órát is ki kell használni!

Üldögélek magányosan az ágyam szélén, még szerencse, hogy most ír az ujjam.
Bánatomat papír helyett okos telefonom Samsung noteszába jegyzem be.
Igazából azt sem tudom, kinek?
Hisz nem vagyok fontos senkinek.

Ma estére eljő a Megváltó,
de asztalomon nincsen csak só.
Nem lesz semmi vacsora,
így aztán hamar elszalad a Jézuska
az ajándékaival együtt.
Ezentúl még a lakásomat is
nagy ívben elkerüli.

Igaz, nem is vágyom ajándékra, csak
egy kis gyógyulásra!
Szeretnék újra hasznos lenni, családomnak sütni, főzni!
Van pedig sok rokonom, de a sorsom
egyiket sem érdekli.
Minden kedves ismerősöm az igazak álmát alussza.

Mire én elalszom és felébredek,
fazekukban rotyog a káposzta.
A hal is úszik, kád helyett a lábosban.
Remélem, hogy csak megszánnak,
egy tányér meleg étellel megkínálnak.
Elvégre is a karácsony a szeretet ünnepe.
Az asztaluknál lesz tán helye szegény,
szenvedő rokonuknak.

Eltelt már az egy óra, érzem, hatott a pirula, az alvást megpróbálom újra.

Bocsásd meg nekem, kis Jézuska,
hogy pont erre a nagy napra
döntött a sátán az ágyamba.
Reménykedem, hogy igaz
a rólad szóló mende-monda,
és estére lesz Terülj, terülj asztalka!