A kis egér

Ó, te egér, mondd mit tettél?
A házunkba miért jöttél?
Kicsi vagy, de oly szemtelen!
Besurrantál, ez helytelen!

Meghúzódtál, szépen csendben,
fészket raktál a cipőmben.
Szétrágsz mindent, amit találsz,
lopva osonsz, majd köddé válsz.

Szagod szúrós, mint az alom,
orrot facsar: - Jaj, nem bírom!
Sétálgatsz itt, mint egy király,
élnünk együtt, tudd, nem muszáj.

Szétszórod az egérpiszkod,
haragszom, ezt te is tudod.
Nem maradhatsz, azt nem hagyom!
Látod? Az ajtót máris nyitom!

Félre ugrok, hadonászok,
ijedtemben seprűt rántok.
Hangom magas, riadót zeng,
a csend lénye beleremeg.

Jó, te is félsz, látom rajtad,
megszeppenve érzed magad.
Tudom, te is földlakó vagy,
önző az, ki élni nem hagy.

A tested egy lelket takar,
ki tanulni földön akar.
Tegyél hát egy szívességet,
vedd célba a messzeséget.

Nem bántalak, futni hagylak,
a macskámnak nem mutatlak.
Gyorsan menj hát, ne töprengj már,
vár a mező, a zöld határ!

Érzékien búcsút veszünk,
lakótársak nem lehetünk.
Fuss hát, fuss hát tova innen,
mert táncolhatsz seprőnyélen!

Eredj gyorsan, vissza ne nézz,
fuss, míg le nem csap rád egy kéz!
Eredj, tágas a nagyvilág,
karját tárja a szabadság!

Hozzászólások (1 darab)