Mérges uborkák

Az uborkák
Savanyú képet vágtak:
ki az üveg alján,
ki a tetején
egymásra mutogattak.

– Hé, te, ne lökdöss,
úgy fáj az oldalam,
olyan savanyú
képet vágtam.

Tömeg volt a
dunsztosban,
savanyú pofák
nyomorban.

– Hú, de savanyú
ez a lé,
ferdén áll a szád,
te málé.

Kapor is van
közöttünk,
amit el is
tüntettünk.

Málé, Morcos, Mormogi
a befőtt alján kezdtek
dúlni-fúlni.
– Mi van itten, kérem,
púp nőtt a fejemen, érzem.

Málé arca ferde maradt,
mikor a fején álló
rátapadt.
Mérges szája úgy maradt,
hiába a sok indulat.

– Hé, te ott felettem,
ne trappolj a
fejemen! –
mondta Mormogi,
ki Málét
próbálta védeni.

Mérges uborkák
egy üvegben,
egymáson és
odalent.

Savanyú képet
vágtak,
vártak és csak vártak.
Ki akartak szabadulni,
a morgolódásból legyen mára ennyi.

Hozzászólások (5 darab)