Ó, csak figyelünk rájuk egy kicsit!

Forrás: Pixabay

Ott ül a hajnal szélén a rigó,
szép dalából fény omlik szerteszét,
mint csodás ősznek tündöklő szirma,
védtelen, lélekből szívhez zenél.

Erdő mélyén büszke szarvas lépdel,
lába alatt nem reccsen meg az ág,
gondtalan, hisz ő tudja, mit hoznak
a békés, csillagfényes éjszakák.

Kutya szeme, mint a lélek tükre,
benne ül önzetlenül a hűség,
szelíd a láng, amely sosem alszik,
boldoggá tesz eme bőkezűség.

Macska nekünk dorombol a csendben,
olyan, mint pihe-puha harangszó,
lelkeket gyógyít, hozzánk kötődve,
felelősség felé szétágazó.

Tengerben, hol delfinek is úsznak,
a békesség hullámokban nevet,
oly pajkosak, mint a kisgyermekek,
vigyázd, óvjad őket, s féltőn szeresd.

Az állatok hasznos, bölcs tanítók,
de akik nem szavakkal beszélnek:
összetartást, figyelmet, megértést –
s ösztönösen a jelenben élnek.

Amikor a közelünkben vannak,
a lelkünk is megnyugszik egy picit,
mintha a szívünk együtt dobogna,
ó, csak figyelünk rájuk egy kicsit!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.