Magányosan

Forrás: Pixabay

Magányosan állt az erdő közepén
Egy álmodozó, középkorú tölgyfa.
Fátyolos tekintettel bámult felém,
Arcára ezernyi fájdalom fagyva.

Szomorúan dalolt szemében könnyel.
Szívében tengernyi szeretet, jóság,
Reménytelenül szenved. Egy kendővel
Kezét tördelve imádkozott: világ,

Lesz-e valaha boldog, békés, csodás?
Álmodott és álmodott jobb világról.
Az idő gyorsan pergett, egy villanás,
S csak a szú perceg az agg fa álmáról.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.