Főnix

Forrás: Pinterest.com

Hangja tűzcsapásként hasított,
a bíborvörös láng megvakított.
Egyetlen mondatában elégtem,
porszínű égbe szürkén néztem.

Elhagy, nem vár meg az idő.
Múltból szőtt ágyam lágyan süppedő.
Lépnék tovább, de bennem maradt
minden kimondott, s néma szavad.

Neved még ajkamon melegen él.
Lassan hullik ágról a fügefalevél.
Majd belső erő villámként lecsap,
hamvaimon a fény lángra lobban.

Átcsorog lelkemen a friss életérzet,
végleg elhagyom a parázsfészket.
Múltam némán serceg, s a jövő énekel.
Szárnyam kitárom, mely az égig emel.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.