Dermedt pillanat

Hideg a fém.
Melegebb a tenyerem.
Egy ujjnyi súly elég lenne,
s megváltozna minden.
Marad még a pillanat,
mint a megakasztott lélegzet.
Az ajtó mögött lesben állnak
a szilárd következmények.
Talpamból gyökér szívárog,
le a mélybe.
Tétovaságom átkozom,
s felnézek az égbe.
Bánjam meg azt,
hogy megtettem,
mint könny marjon utoljára:
lehettem volna, de nem lettem.
A kilincs hallgat.
Vashideg. Mint a pillanat.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.