Ajándék a fa alatt
Mihályné Tordai
Csendben pihen színes papírba burkolva, titkot rejtve, selyem szalag öleli, mint egy kedves gondolat,
várva, hogy felcsillanjon a szemek fényében.
Nem mindig mérhető tárgyban, formában,
gyakran mosolyban, ölelésben születik,
egy kedves szóban, amit régóta őrzünk,
vagy egy kézfogásban, ami bizalmat sző.
Ahogy bontják a csomagot, hallatszik a nevetés,
a szoba megtelik melegséggel, fényekkel,
minden kacaj új csillagot ragyogtat,
minden ölelés egy titkos dallam a levegőben.
Az ajándék szívek között születik,
nem papírban, nem áron, nem formában,
hanem a szeretetben, ami összeköt minket,
és az emlékben, ami örökké megmarad.
Mert a legnagyobb ajándék nem a csomag,
hanem a pillanat, amit együtt élünk át,
a szeretet, ami lágyan körénk fon,
és a szív, ami örökké emlékezik rá.
várva, hogy felcsillanjon a szemek fényében.
Nem mindig mérhető tárgyban, formában,
gyakran mosolyban, ölelésben születik,
egy kedves szóban, amit régóta őrzünk,
vagy egy kézfogásban, ami bizalmat sző.
Ahogy bontják a csomagot, hallatszik a nevetés,
a szoba megtelik melegséggel, fényekkel,
minden kacaj új csillagot ragyogtat,
minden ölelés egy titkos dallam a levegőben.
Az ajándék szívek között születik,
nem papírban, nem áron, nem formában,
hanem a szeretetben, ami összeköt minket,
és az emlékben, ami örökké megmarad.
Mert a legnagyobb ajándék nem a csomag,
hanem a pillanat, amit együtt élünk át,
a szeretet, ami lágyan körénk fon,
és a szív, ami örökké emlékezik rá.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!