Szösszenet

Zsuzsanna Bandics

Együtt vágtunk a hegynek,
lefelé ballagunk már,
kéz a kézben csöndesen,
gondoskodunk egymásról.

Mint két fa, amelynek
gyökerei összefonódtak
a föld alatt, és együtt állnak
szilárdan akkor is, ha
erősen fúj a szél.

Nem tud megtépázni egy
nagy vihar sem,
nekem még mindig itt van
az "Öregem" és neki is
Itt vagyok "Én".

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!