Decemberi hangulatok
Brettnerné Ónadi Krisztina
Valami hiányzik
December van, december vége,
Tavasz vegyül mégis a télbe.
Éltető napfény a szürkeségbe.
És persze ez így jó… és szép…
De valami hiányzik… valami… még…
Valami hiányzik… valami még…
Egy igazi nagypelyhes hóesés!
Ami mint fehér paplan borul a tájra,
Az első lépést szűzen várja,
Míg indul a hógolyók vidám csatája.
Rajta szánkó siklik és csúszka csusszan,
S gyermekkacaj száll, mikor belehuppan.
Hóember születik, és hóangyal szárnnyal,
Mit sem törődve a rohanó világgal.
Hogy megnézze, az Idő is megáll,
És amíg teheti, álldogál.
Nem érzi azt sem, hogy fázna a lába,
Nem vágyik meleg, de sötét szobába,
Talán beszáll egy hócsatába.
Karácsony-angyal szelíd mosollyal nézi,
Emlékszem még…, ő is idézi…
Melyik tél volt ez? Talán egy régi.
Tavasz vegyül mégis a télbe.
Éltető napfény a szürkeségbe.
És persze ez így jó… és szép…
De valami hiányzik… valami… még…
Valami hiányzik… valami még…
Egy igazi nagypelyhes hóesés!
Ami mint fehér paplan borul a tájra,
Az első lépést szűzen várja,
Míg indul a hógolyók vidám csatája.
Rajta szánkó siklik és csúszka csusszan,
S gyermekkacaj száll, mikor belehuppan.
Hóember születik, és hóangyal szárnnyal,
Mit sem törődve a rohanó világgal.
Hogy megnézze, az Idő is megáll,
És amíg teheti, álldogál.
Nem érzi azt sem, hogy fázna a lába,
Nem vágyik meleg, de sötét szobába,
Talán beszáll egy hócsatába.
Karácsony-angyal szelíd mosollyal nézi,
Emlékszem még…, ő is idézi…
Melyik tél volt ez? Talán egy régi.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!