Gyermeki öröm

Forrás: Múzsák Könyvtára

Hópihe vagyok, messziről jöttem,
orrod hegyén most kikötöttem.
Társaim vidáman nyelvedre szállnak,
ha kitátod ügyesen nagyra a szádat.

Sapkád bojtján is látok még párat,
a többi meg belepi lassan a tájat,
fehérbe öltöztet bokrot és fákat.

Arcodat hideg pirosra csípte,
és rajta ott ragyog mosolyod íve.

Piros a színe, csodás az íze,
ahogy felfelé görbülve szép ívet ír le,
olvad is mindjárt - ha jégből is - szíve.

Arcodon gyermeki öröm látszik,
csípné a hideg, de mégse fázik,
rajta a mosoly ragyog és játszik,
hisz a boldogsághoz más se hiányzik,
mint nyelveden hópihe, s orrodon másik.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.