Decemberi felhőjáték

December vége, ragyog a Nap,
Reggel halványkék ég, tiszta patyolat.
Madárcsicsergés csábítón csalogat.

Aztán a tél pettyezi, csíkozza, befesti fehérre,
Fehérre festi... legalább nem feketére...
Ezernyi csomag vattát borít az égre.

Egész nap a felhőkkel vacakol.
A Napot már nem látom, nincs sehol,
A kék ég is alig, már épp csak valahol.

A Napnak mára végleg búcsút inthetek...?
Fénysugár felhők közt áttörve nem remeg...
December vége, tél van... ha egyáltalán sütött
a Nap - bármennyit is - annak is örülhetek.

Aztán mégse! A Nap nem hagyja magát,
Újra áttör a felhőkön át.
Bár vakító fényesen már nem ragyog,
De jelzi mégis, nem tűntem el, most is itt vagyok.
Majd el is oszlanak kissé a felhőpamacsok,
Közülük a kék ég újra kiragyog.

Aztán az egészet megtetézi még
Az ágak-bogak közt egy naplemente,
Az eget narancsra, sárgára majd lilára festve...
Még csak délután... de már közelg' az este.

December... december...
Jó játék volt ez ma a felhőkkel, nem lesz feledve.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.