Tollam

Tollam szorítom a kezemben,
hófehér lapra meredve,
ideg pályán villámok cikáznak,
de gondolatokká nem alakulnának.

A szobában a gyertya fénye
pislákol még a reménnyel,
hogy tudom, mit akarok,
s azt is, amit már elhagyhatok.

Tollam belemártom a kék tintába,
ami kavarog a füsttel a szobában,
majd remegve az első betűket leírom,
szavakká, mondatokká alakítom.

Fény egyre erősödik bennem,
írással lelkem szabadságra éhes,
a toll szinte magától siklik már,
mint egy szárnyat bontó madár.

Lenyomata lett így álmaimnak,
Istenem, szíts bennem parazsat,
hogy fojtó terhek elszálljanak,
a nyitott ablakon át távozzanak.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.