Dallam átölel

Keskeny utca házai között
a lámpák narancs fénye
olvad színek az éjszakában,
az aszfalt nedves tükrében
visszaverődő neonfényekben,
sarkon egymaga a zenésszel,
szaxofonja búgó hangja
lassan kibontakozik az éjszakában,
betölti a szűk utcákat,
a dallam átöleli a falakat,
végigsiklik a vakolaton,
mintha régi titkokat mesélne,
benne elvesztett szerelemmel,
a zene hullámai kavarognak,
bekúszik minden ablakokon,
szobámba is betelepszenek,
átszövik a nyomott árnyas csendet,
minden taktusa átkarolja szívemet,
lelkemet magával repíti a zene.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.