Egy ég alatt

Mint egy halott csillag milliárd évnyire,
a Földről nézve még beragyogja az eget,
úgy te is ki itt hagytál
magad után hagyva az űrt, magányt,
nem vesztettél a fényedből,
még ha nem is csillog szemed szememtől.
Testem beleremeg pillanat vágyába,
gondolataimmal egyedül fekszem az ágyban,
falon cikázó sziluettedet látva,
tudom nem vagy itt,
csak a Hold fényének játéka.
Becsukott szemmel érzem, hogy simogat végig,
míg gyűrött párnám arcomtól nedvesedik.
Könnyeimmel sem kértelek, hogy maradj,
elengedtem, akiért a csillagokat lesem ma,
egy gondolat nyugtat és ad hitet,
hogy bárhol is vagy, egy ég leple fed be minket.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.