A zöld fotel

Itt üldögélek kedvenc fotelemben,
az ablakon jégvirágok, kint esik a hó.
A szobában ropog a tűz a kandallóban.
Bekuckózva a fotelbe, olvasom az új könyvem.

A történet nagyon jó, hasonlít az enyémre,
mintha rólam írták volna.
Így kíváncsian olvasom, hova vezet a történet.
Tényleg rólam szól, vagy csak hasonlít rá?

Erre rém kíváncsi lennék, a múlt megegyezik,
a jelen már nem annyira,
a jövő meg ki tudja, mit tartogat.
Mindenesetre a könyv nagyon jó.

Egyfolytában olvasom, ha ez így megy,
még ma a végére érek,
és akkor kezdhetem a másik könyvet.
Mert olvasni azt nagyon szeretek.

Van ez a kényelmes fotelem,
benne ülnék naphosszat.
Innen jól kilátok, mi történik odakint.
Esik a hó, süt a nap, fúj a szél.

Ezeket én mind látom, ha kedvenc
fotelemben üldögélek.
Gondolkodni, emlékezni is itt tudok
a fotel mélyében, ez egy csodafotel.

Tele érzelemmel, szeretettel,
ha benne ülök, elmúlik minden bajom.
Hozzám tartozik, annyi idős, mint én.
Ezért ért meg engem, fogadja el gondjaimat.

Mert azok nekem is vannak, nem kerülnek el,
de ha beleülök, szinte tovaszállnak.
Mert ez a csodafotel a szobám ékessége.
Sosem válok meg tőle.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.